A drága, az olcsó és a mégolcsóbb - fél éves utam számokban

2019. február 16. | vorosborisz

Címkék:

     Mennyibe kerül fél év utazás, hol költöttük a legtöbb pénzt, melyik volt a legdrágább vagy éppen legolcsóbb szállás, hogyan és hol húztak le a legjobban, egyszóval a közelmúltban véget ért fél éves ázsiai utam a számok tükrében! Ha érdekel, hogy hogyan jutottam 2500 forintos repülőjegyhez, vagy éppen ingyen éjszakához az ötcsillagos Hilton hotelben, akkor ez Neked szól! 

img_3256.JPG

     Az előző írásban néhány általános érdekességet osztottam meg az útról (legszebb tájak, legnagyobb és leglehangolóbb élmények és hasonlók), ha még nem olvastad volna, akkor ide kattintva megteheted. Most viszont következik a „lényeg”: ugyanis gyanítom, hogy téged is elsősorban a pénzügyi vonzata foglalkoztat egy ilyen útnak. Természetesen az út előtt engem is az érdekelt leginkább, hogy mi férhet bele véges költségvetésünkbe. Ami egyébként úgy 3 millió forint volt, kettőnkre – s ez mindent magába kellett, hogy foglaljon (repülőjegyeket, szállást, étkezést, vízumokat, stb.). Nos, büszkém jelentem be, hogy ebbe belefértünk – igaz, ez némi áldozattal járt, például ezúttal nem látogattunk el Kambodzsában Angkorba a megemelt árú belépőjegyek miatt (én már voltam korábban, de párom még nem), nem fért az útitervbe egy titkos vágyam, Dél-Korea meglátogatása sem a szintén drága repülőjegyek miatt; illetve az út végén Vietnámban sem igen volt már pénzünk sokat kalandozni (párom vietnámi, úgyhogy ezt végülis nem volt akkora szívfájdalom elengedni – előbb-utóbb biztosan visszatérünk az országba, lesz még lehetőségünk ott utazni).

     Ami a költségeket illeti, az út második fele lényegesen olcsóbb volt, mint az első, ez talán nem meglepő az Ázsiát, s egyben útitervemet jól ismerők számára. India, Nepál, Kambodzsa és Vietnám a világ legolcsóbb úti céljai közt kell, hogy legyenek, az ezekben eltöltött több, mint 3 hónap alatt sikerült egyensúlyba hozni az út eleji magasabb költségeket (khm, főleg Japánra és Tajvanra gondolok most). Ez utóbbi két ország sem annyira drága, mint azt sokan gondolják, viszont ezekben lényegesen többe kerül az utazás, ha szeretnénk jól is érezni magunkat – és hát ez lenne a lényeg.

Hogy hogyan tudsz egy japán úton spórolni úgy, hogy közben jól is érezd magad, itt megtudhatod – ha Japánba készülsz, olvasd el, megéri!

dsc_0190.JPG

     Őszinte leszek, napra lebontott költségvetés-táblázatot az út során nem vezettem, egész egyszerűen nem volt türelmem hozzá; e helyett inkább igyekeztünk egy napi limithez tartani magunkat (pl. Japánban kb. 65-70 amerikai dollár/nap; Nepálban kb. 30 és így tovább), ami ha egy adott napon nem jött össze, a következő napokban igyekeztünk korrigálni azt. Ez így abszolút működött, viszont sajnos nehéz olyan kérdésekre válaszolni, mint hogy „mennyi pénzből jön ki X nap Japánban vagy Indiában”, mert ez azért elég sokmindentől függ - egyéni preferenciák szállást és minden egyéb faktor kényelmi szintjét, meglátogatandó helyek számát, stb. tekintve. Azt el tudom mondani, hogy az olcsóbb országokban töltött napok alatt (India, Nepál, Indonézia, Kambodzsa, Vietnám, Mianmar) jellemzően átlagban 40-45 dollár körül költöttünk kettőnkre egy napra (de volt sok 30-40 dollár közötti nap is), Japánban, Tajvanon és Kelet-Timoron viszont inkább 65-75 dollárba kerül egy nap két főre és ez az árszínvonal alja (relatíve kényelmesen, viszont a költségekre odafigyelve). Ebben a számban a repülőjegyek nincsenek benne – az utazás többi módja viszont igen (busz, vonat, taxi, stb.).

Nos, ennyit általánosságban a költségekről, ha bármi kérdésed van, tedd fel kommentben és én igyekszem majd legjobb tudásom szerint megválaszolni!  

Íme néhány érdekesség az útról – ezúttal a számok tükrében!

 

Legdrágább nap:

Pontos feljegyzések nélkül csak emlékezetből tudom ezt megválaszolni, de ez igen jó eséllyel az Aragusuku szigetre tett kirándulásunk napja, Japánban; ez ugyanis menetrendszerinti hajójárat hiányában csak szervezett keretek között lehetséges és ennek természetesen Japánban megkérik az árát. Emlékeim szerint ez a program 75 dollárba került fejenként, de erre még rájött az aznapi szállás és vacsora ára is, úgyhogy kettőnkre kb. 185 dolláros költség volt ez az egy nap. De megérte! (Megjegyzés: nem ide véve a repülőjegy-vásárlós napokat, ezek többségét amúgy is letudtuk már utunk előtt.)

dsc_0813_3.JPG

Legolcsóbb nap:

Alighanem Dzsakartában (Jáva, Indonézia) töltött első napunk - 8 dolláros szoba, s a nap nagy részében pihentünk, városnézés nélkül, csupán étkezésre, illetve Grab-re (taxira) költve a repülőtértől a szállásig. 17-18 dollárnál (azaz kb. 5000 forintnál) nem lehetett több az egész napi költség. Jáva hihetetlenül olcsó tud lenni! Továbbá volt néhány „pihenőnapunk” többek között például Szumátrán a Toba-tónál is, de Kamobdzsában Siem Reap-ben is volt, hogy fő programunknak a semmittevést választottuk – ezeken a napokon sem költöttünk sokkal több pénzt, mint Dzsakartában.

 

Legdrágább szállás:

Toronymagasan a Sim Boutique Hotel Phnom Penhben, Kambodzsában. Szállásra nagyon ritkán költünk a szükségesnél többet, sehol nem volt probléma ugyanis 8-15 dolláros (2200-4200 forintos) összeg körül tiszta szobához jutni, legalábbis az olcsóbb országokban nem (Japánban is úgy 20-25 dollár (5600-7000 forint) körül fizettünk teljesen korrekt szobákért), s ezek többségében manapság már wi-fi, sőt, néhol még légkondicionálás is jár (bár legtöbb esetben inkább csak ventillátor – amit én egyébként is jobban preferálok). 

     Viszont Kambodzsa a világ egyik legolcsóbb országa, hihetetlenül jó áron lehet igazán remek, akár felsőkategóriás szállásokat is kifogni – én még márciusban találtam a Sim Boutique Hotelre, ahol napi 40 dollárért (11.300 forintért) tudtunk megszállni úgy, hogy bőséges svédasztalos reggeli is járt a szobához, valamint tetőtéri medencéből lehetett élvezni a kilátást (a 15. emelet környékéről), amikor csak kedvünk szottyant csobbani egyet. Kicsit meg kellett húzni a nadrágszíjat, hogy utunk végén ez beleférjen a költségvetésbe, de úgy voltunk vele, hogy szeretnénk ezt a remek árat kihasználni és azt kell, hogy mondjam, nagyon megérte!

img_3258.JPG

Legolcsóbb szállás:

Hilton Hotel, Mandalay (Mianmar) – itt ugyanis egy, az utunk mianmari szakaszára hozzánk csatlakozó barátomnak köszönhetően ingyen kaptunk egy éjszakát. Az utazás világában ugyanis rengeteg hűségen alapuló pontgyűjtő program akad (például légitársaságok vagy légitársaság-szövetségek, hotelláncok, stb. hűségprogramjai), ezekről egy egész blogot meg lehetne tölteni, sőt, manapság már sok, főleg angol nyelvű blog foglalkozik az utazás ilyen formájával. A lényeg, hogy ha egy adott szolgáltatást az adott szolgáltatónál gyakran veszel igénybe (például sűrűn szállsz meg egy hotellánc valamely szállodájában), akkor egy idő után komoly kedvezményekre lehetsz jogosult – ennek köre és mértéke természetesen a szolgáltatás természetétől függően változik. Nekem eddig főleg fapados társaságokkal repülve (ráadásul ezekből sok van, közöttük szövetség nincs), valamint olcsó szállásokon megszállva még nem volt lehetőségem ilyen programban részt vennem, viszont ha valaki utazás közben gyakran veszi igénybe egy adott szolgáltató valamely szolgáltatását, akkor érdemes lehet utánajárni az ilyen kedvezményeknek!

     Ezt az egy éjszakát leszámítva egyébként Siem Reapben, Kambodzsában tudtunk a legolcsóbban megszállni, potom 2.5 dollárért (700 forintért!) fejenként (a szállás neve Garden Village Guest House & Pool Bar), amiért egy tiszta, hatfős dormitory típusú szobában kaptunk egy-egy ágyat. Ez egyébként egy parti hostel nagyon alacsony árakkal és nagyon sok vendéggel, úgyhogy aki arra vágyik, annak a remek bulihangulat garantált. Nekünk is jól esett némi kikapcsolódás az út végén, a 140 forintos sörről nem is beszélve!  

 

Legdrágább repülőjegy:

Katmandu – New-Delhi – Kuala Lumpur – Siem Reap, kb. 52 ezer forint, egy főre. (A hazautat Hanoi-ból, Vietnámból nem számítva – az egyébként 118 ezer forintba került.)

     Az előző részben már írtam, hogy eredetileg a Katmandu – Kuala Lumpur – Siem Reap, úgynevezett fly-thru jegyen repültünk volna az Air Asiával, november 18-án, ez a jegy 31 ezer forintba került, amely nagyon jó ár Nepál viszonylatában. Viszont az Air Asia októbertől kezdődően beszüntette nepáli járatait (a pénzt természetesen visszakaptuk), tehát ezt a járatot is törölték, úgyhogy nekünk is új jegy után kellett néznünk, amely végül Indián keresztül utazva jött ki legolcsóbban.

dsc_0037.JPG

Legolcsóbb repülőjegy:

Kuala Lumpur (Malajzia) – Yangon (Mianmar) retúr, 18 (!) dollár, ami mostani árfolyamon kereken 5000 forint. Még márciusban fogtunk ki egy akciót, amiben 0 forintos áron lehetett Air Asia repülőjegyhez jutni, csupán az illetékeket kellett kifizetni, ezért az alacsony ár – gyakran vannak amúgy ilyen akciók, érdemes résen lenni! Március elején, amikor ezt a jegyet megvásároltuk, még nem volt fix útitervünk, igyekeztem Mianmar köré igazítani azt, hogy ne kelljen ezt a jegyet eldobni és később drágábbat venni helyette – Kelet-Timor mellett ugyanis Mianmar volt a másik ország a „listámon”, ahová mindenképpen el szerettem volna jutni ezen az úton, hogy elmondhassam, Délkelet-Ázsia összes országában jártam már. Sikerült. 

 

Legdrágább belépőjegy:

Pénzügyi megfontolásból nagyon sok drága látványosságot nem iktattunk az útitervbe, viszont az útbaeső „kötelezőkről” mi sem szerettünk volna lemaradni. A Taj Mahalt például már említettem (4300 forint a belépő), de még ennél is drágább volt Jáva szigetén Borobudur és Prambanan templomok kombinált belépője – ez 520 ezer indonéz rúpiába, azaz 10.400 forintba került fejenként. Ez rengeteg pénz Jáván, de megéri!

1.JPG

Legnagyobb lehúzás:

Komoly lehúzásnak nem estünk áldozatul, néhány helyen előfordult, főleg Indiában, hogy tőlünk több pénzt kértek a fuvarért mondjuk egy riksában, mint a helyiektől – ez sajnos Ázsia más részein is bevett szokás a helyiek részéről. Indiában egyébként is minden látványosság belépőjegye sokkal drágább a külföldieknek, mint a helyieknek – például a Khumbalgarh erőd külföldieknek 600 rúpia (2300 forint), helyieknek 40 (160 forint). A Taj Mahal például nekünk, külföldieknek 1100 rúpia (4300 forint), helyieknek csak 50 (200 forint). A helyi emberek többségének életszínvonalára tekintettel ezzel nekem egyébként nincs is problémám, még a legdrágább Taj Mahal is bőven megéri az árát. Kínában például még ennél is jóval magasabb belépőjegyárak vannak, minden egyes látnivalónál.

     S ha már lehúzás, megjegyezném, hogy olyan is előfordult, szintén Indiában, hogy valaki a kezünkbe nyomott valamit (például egy kis pohár teát), amiért aztán pénzt követelt – ezek jellemzően minimális lehúzások, például teáért 50 rúpia a szokásos 10-20 rúpia helyett, ami végülis nem a világ vége, úgyhogy nem forszíroztam a dolgot. De azért Indiában nem árt résen lenni!

 

Az úton töltött napok száma:

166 (Indulás július 9-én, érkezés haza december 21-én.)

 

Az általunk igénybe vett szállások száma:

58 különböző szálláshely, az alábbi felosztásban: Japán – 4, Tajvan – 5, Szumátra – 5, Jáva – 6, Bali – 2, Kelet-Timor – 3, Mianmar – 5, Malajzia – 1, India – 15, Nepál – 6, Kambodzsa – 3, Vietnám – 3. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 2.8 éjszakát töltöttünk egy helyen, ami végülis reális. Hogy ezek közül melyek tetszettek a legjobban (nem csak a legdrágább!), például melyek voltak a leghangulatosabbak, a következő részből kiderül! 

 

Repülőutak száma:

Összesen 22, a hazautat, a Hanoi – Budapest távot beleszámolva. (Érdekesség, hogy ez azt jelenti, hogy átlagban 7 és fél naponta ültünk repülőre, viszont gyakran előfordult, hogy valahová átszállással tudtunk csak eljutni, ezért ritka volt az, hogy 7-8 napon belül tösször is repülőre üljünk).

 

Buszutak száma:

A távolsági, tehát kb. 100-200 km és a feletti, vagy csak szimplán időben hosszú buszutak száma 28, de természetesen e mellett rengetegszer ültünk taxiba (és Grab által üzemeltetett járműbe), tuk-tukra, motorkerékpárra és egyéb járműre kisebb távokra.  

 

Vonatutak száma:

12, viszont ha nem számolom bele a japán városok közötti rövidebb (40 perces – 1 órás) utakat, akkor csak 6. Ez utóbbiak, például Indiában jóval hosszabbak voltak (volt, amely majd’ egy teljes napot vett igénybe!).

 

Hajóutak száma:

15, de például a nepáli Chitwan Nemzeti Parkban, vagy a mianmari Inle tavon tett csónakázásokat természetesen nem, csupán hajókon és kompokon megtett utakat beleszámolva.

dsc_0759_2.JPG 

Időben leghosszabb repülőút:

Új-Delhi (India) – Kuala Lumpur (Malajzia) és Tajpej (Tajvan) – Kuala Lumpur (Malajzia), mindkettő 5 óra körüli menetidővel (Air Asia mindkettő). A hazautat természetesen szintén nem idevéve, ami egyébként kb. 17 órás volt a Hanoi - Peking - Minszk - Budapest vonalon.

 

Időben leghosszabb buszút:

Ami egyben a legrosszabb is... Parapat – Bukittinggi szakasz Szumátrán, Indonéziában, amely a Google térkép szerint kereken 500 kilométer és szintén a Google szerint 12 óra 13 perc alatt teljesíthető. Nos, nekünk a beharangozott 15 óra helyett majd’ 20 órásra nyúlt. Elvileg „VIP” jelzésű buszról van szó (ami alapesetben extra kényelmet jelent) viszont mivel egy idő után az utasok már a székek közötti folyosón voltak kénytelenek ülni és semmi extra szolgáltatással nem járt az út, ezt barokkos túlzásnak éreztem. De nekünk legalább volt helyünk. 

 

Időben leghosszabb vonatút:

Hyderabad – Aurangabad (India), közel 19 órás zötykölődés. A vonaton tudtuk meg, hogy lett volna egy gyorsabb járat is a két város között (kb. 12 órás menetidővel), úgyhogy arra vagy nem volt már jegy vagy csak simán pórul jártunk – de legalább olcsó volt.

 

Időben leghosszabb hajóút:

A Lanyu sziget – Taitung (mindkettő Tajvan) közötti hajóút, amely több, mint 3 órát vett igénybe egy kompon.

 

Leghosszabb, repülés nélkül eltelt időszak:

Október 2 és November 18 közötti 46 nap Goa és Katmandu között, tehát kvázi dél-Indiától észak-Indiáig  úgy, hogy közben India „közepét”, Rádzsasztánt, valamint Nepált is megjártuk – főleg busszal és vonattal közlekedve.

 

Meglátogatott települések száma:

Ha jól számoltam, akkor összesen 105, ilyen felosztásban: Japán – 10, Tajvan – 10, Indonézia – 31, Kelet-Timor – 4, Mianmar – 5, India – 29, Nepál – 4, Kambodzsa – 7, Vietnám – 5

 

Legkisebb település:

Aragusuku sziget egyetlen faluja Japánban, ahol az állandó lakosságszám a helyi idegenvezetőnk szerint mindössze 10 fő!

dsc_0610_1.JPG

Legnépesebb település:

Új-Delhi közel 22 millió (!) lakossal – már ha lehet a statisztikáknak hinni. Bár Indiában az is előforulhat, hogy a tényleges lakosságszám ennél még magasabb. Korábbi kínai otthonom, Kanton városa is „csak” 13 milliósra becsült, úgyhogy még az után is kultúrsokkot jelentett egy ekkora város – pláne egy riksából szemlélve.

 

Ennyi számot sikerült összeszednem az utunkról, további érdekességekért, például szuper fényképekért nézz rá a Facebook, Instagram és Youtube csatornákra is! És ha már ott vagy, kövess is! ;) 

 

Ha érdekel például, hogy hol ettük a legbizarabb ételeket, netán, hogy mit csinálnék másképp, ha még egyszer lenne alkalmam ennyi időre elszabadulni Ázsiában, akkor maradj velem a továbbiakban is, hamarosan jön a következő bejegyzés! Addig is minden jót!

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr9814631086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

W.L. 2019.02.17. 10:24:30

Kambodzsaban 2 dorm agy volt $5, Soloban meg a ketagyas szoba sajat furdoszobaval $7 - igy szerintem utobbi az olcsobb. ;-)
Igaz partihangulat ott nem volt.
A ketambei szallasotokat nem szamitanam be, mert ugye az az arukapcsolas (a dzsungeltura) miatt volt olcso.

vorosborisz 2019.02.17. 10:38:34

@W.L.: Igen, természetesen ár-érték arányban a soloi szállás jobb, de én itt a számszerűsített legolcsóbb árra gondoltam és 5 dollárnál nem volt sehol máshol olcsóbb. Most megnéztem, a ketambei szállás is 7 dollárba került és amúgy az is szuper jó volt - lehetne 10-15 dollár is, szerintem akkor is bőven lenne vendégük!

zenitó 2019.02.17. 16:48:35

Érdekes beszámoló,köszi szépen. Kicsit kukacoskodva ha valami kellemes volt akkor jólesett,ha zuhogott az eső akkor jól esett.

vorosborisz 2019.02.17. 18:26:41

@zenitó: Örülök, hogy tetszett!

W.L. 2019.02.18. 02:24:15

Regebben Szumatran es Kambodzsaban gyakoriak voltak turistas helyeken az 1 dollaros szobak is. De ezek csak csalik voltak, utana elvartak, hogy ott is egyel, es egy kaja tobbe kerult mint a szoba, tehat az nem igazan $1 volt. Ezert mondtam, hogy a ketambei szallast nem szamitom ide, ott is az olcso es jo szoba csali a joval dragabb dzsungelturakhoz.
Egyebkent Javan azota is terjed a netes foglalas, most mar siman lenne Malangban is jobb szallas olcsobban. Szoval Java talan meg olcsobb lett, kulonosen kozepkategoriaban.
Egy okkal tobb ujra utba ejteni. ;-)