A jó, a rossz és a meglepő – érdekességek fél éves utamról

2019. február 13. | vorosborisz

Címkék:

     A tavalyi évvel életem eddigi leghosszabb útja is véget ért, közel fél évig kalandoztam párommal Ázsia olyan vidékein, ahol korábban még nem jártunk – na jó, logisztikai okokból volt ez alól néhány kivétel. Rengeteg érdekes helyen jártunk, úgyhogy bőven lesz még miről beszámolnom itt a blogon. Első körben viszont egyfajta „számvetést” végeznék az út lezárása gyanánt: elég volt-e például az út elején kigondolt költségvetésünk; melyik volt a legdrágább nap az út során; hol fogtuk ki a legrosszabb szállást; hol ért minket a legnagyobb csalódás vagy éppen meglepetés – egyszóval egy csomó érdekesség következik az útról!

dsc_0486.JPG

Ha netán új lennél itt a blogon, akkor ajánlom figyelmedbe útitervünkről valamint a tervezett költségvetésről szóló, még az út előtti írásaimat.    

Alighanem mindenkit az út pénzügyi vonzata érdekel elsősorban, azaz, hogy mennyi pénzből jöhet ki egy ilyen út, mennyi pénz kell egy adott országba és hasonlók. Ezt majd a következő bejegyzésben fejtem ki több, főleg pénzügyi érdekességgel együtt, itt most néhány általános érdekességet osztanék meg az útról. Hol láttuk a legszebb tengerpartokat, hol ért minket a legnagyobb csalódás, mi volt a legjobb és legrosszabb élmény és ilyenek. Az utazás nagyszerű dolog, de a csodálatos élményeken túl gyakran fejfájással és problémákkal is jár, pláne egy ennyire hosszú utazás. Azt elöljáróban megemlíteném, hogy komoly, például egészségügyi vagy pénzügyi problémánk nem adódott az út során, de a szórakozás mellet persze azért akadtak nehézségeink is.  

Vágjunk is bele!

A meglátogatott országok, időrendi sorrendben: Japán, Tajvan, Indonézia, Kelet-Timor, Mianmar, India, Nepál, Kambodzsa, Vietnám.

Megjegyzés: Nem szeretnék arról vitát nyitni, hogy Tajvan ország-e vagy sem, mivel külön vízumszabályok vonatkozak a belépésre, mint Kína többi részére, ezért én is külön tüntettem fel. Továbbá Kuala Lumpur repterén többször átszálltunk, onnan viszont a városba egyszer sem mentünk be, úgyhogy Malajziát nem számolom.

 

Az ország, ahol a legjobban éreztük magunkat:

Japán – ez az ország tényleg hihetetlen, tiszta, high-tech, az emberek segítőkészek és udvariasak, a kaja sokkal jobb, mint amire előzetesen számítottunk és még sorolhatnám. Egyébként minden országban igyekeztünk megkeresni a pozitívumokat, ezért mindenhol nagyon jól éreztük magunkat, de Japánban közel két hét után mi arra a konklúzióra jutottunk, hogy itt minden magas színvonalú, az ország senkinek nem okoz csalódást, míg ugyanezt a többi országról nem feltétlenül merném kijelenteni. Alig várom, hogy visszatérjünk Japán más részeit is felfedezni.

img_3656.JPG 

Az ország, ahol a legkevésbé éreztük jól magunkat:

Nincs ilyen. De tényleg, még India is nagyon nagy élmény volt, a sztereotípiák ellenére is.  

 

Legszebb tengerpartok:

Öt gyönyörű strandot is ki tudok emelni, amik pedig ezek voltak, időrendi (nem pedig szépség szerinti) sorrendben: Kabira Bay, Ishigaki (Japán), Aragusuku sziget strandjai (Japán), Jaco sziget strandja (Kelet-Timor), Radhanagar beach, Havelock (India), Coconut Beach, Koh Rong (Kambodzsa). Ezekről (is) rengeteg képet posztoltam korábban mind Facebookon, mind az Instagramon, sőt, a japán szigetekről videók formájában is beszámoltam már.

 

Tengerpartok, amikben csalódtunk: 

Na jó, csalódni csak úgy lehet, hogy ha valahová legalább egy bizonyos fokú elvárással érkezik az ember, olyan hely pedig nem volt, ahová túl magasra tettük volna azt a bizonyos lécet (részletes, az utat megelőző kutatómunkámnak köszönhetően képben voltam azzal, hogy nagyjából hol mire számíthatunk). Mégis, ha már tengerpart, akkor az indiai Goa államot emelném ki, mint olyan helyet, ahová véleményem szerint felesleges a strandok miatt menni, még úgy is, hogy sok forrás áradozik az itteni strandok szépségéről. Egyedül a Palolem nevű partszakasz volt mutatós, a többi strandnál csak jobbak vannak mondjuk Délkelet-Ázsiában – ettől függetlenül Goa egy remek hely, a hangulat, a táj, az ételek vagy akár a bulik miatt is érdemes lehet útbaejteni Indiában járva!  

dsc_0398_1.JPG

Legszebb táj (ami nem tengerpart):

Ebből is akad bőven, szintén ötöt választanék ki a sok közül, s a fair play szellemében most is kronológiai sorrendben, íme: Lanyu sziget Tajvanon; Taroko Nemzeti Park szintén Tajvanon; Toba-tó és környéke Szumátrán, Indonéziában; Bromo vulkán és vízesések kelet-Jáván szintén Indonéziában (itt csaltam, ezek viszonylag távol vannak egymástól, de kelet-Jáva egésze gyönyörű!);  és a Gorepani Poon Hill túrázás Nepálban.   

 

Táj, amiben csalódtunk:

Ezt sem kimondottan csalódásnak nevezném, de Kelet-Timor legturistásabbnak mondható útvonalán (a Dili – Tutuala szakaszon, Jaco szigetre menet) a táj igen lehangoló – homok, por és szárazság mindenütt, a buszút jó állapotú utak hiányában itt kész szenvedés. Az út ráadásul hosszú – nekünk úgy 10 órába telt a közel 200 kilométert leküzdeni, s ehhez tényleg unalmas táj párosul kopár dombokkal. A táj hangulata és a szárazság hasonló Kambodzsához, a mondjuk Siem Reap és Phnom Penh közötti szakaszra, de azon már jártam korábban is, így ezúttal ez nem jelentett csalódást. Kelet-Timorban az állítólag gyönyörű hegyvidékre sajnos nem volt időnk, szintén a borzalmasan hosszú menetidők miatt.


Legszebb, leghangulatosabb település:

Dzsódhpur Rádzsasztánban hagyta bennem a legmélyebb nyomokat – a „kék városnak is nevezett” település felett emelkedő, masszív Mehrangarh erőd lélegzetelállító látvány, városban ilyet én korábban még nem láttam. Megemlíteném, hogy Rádzsasztán többi települése is igen hangulatos, utunk indiai részének fénypontja volt az itt töltött közel két hetünk. Na meg a nepáli hegyekben megbúvó kis falvak is igazán fotogének.  

dsc_0964_3.JPG

Leglehangolóbb települések:

E szempontból szintén Indiát tudom a legjobb példaként felhozni, mivel óriási a kontraszt a gazdag és a szegény rétegek között, ez igen csak rányomja a bélyegét az itteni települések hangulatára. Új-Delhi és Mumbai forgalmas sugárútjain például kész rémálom a közlekedés és a hatalmas tömegek miatt a szemetelés is komoly probléma, nem mondanám tehát élhető városnak India metropoliszait.

 

Legemlékezetesebb látványosság (pl. műemlék):

Rengeteg ilyen van, például Kiotó látnivalói közül az összes, amihez szerencsém volt; Ajanta és Ellora barlangok Indiában; Bagan templomromok Mianmarban; Borobudur és Prambanan templomok Jáván, Indonéziában; Taj Mahal és masszív erődítmények Indiában - látnivalóból nem volt hiány az út során!

dsc_0077.JPG 

Látványosság vagy program, amiben csalódtunk:

Őszintén szólva, én Mianmarban az Inle tavi csónakázástól többet vártam. A környezet szép, az egész napos program nagyon olcsó (emlékeim szerint úgy 15 dollár volt az egész napos program kettőnkre, saját csónakban), viszont az idő jó részét különböző műhelylátogatások teszik ki, amik szintén érdekes lehetnének, de én inkább éreztem a hangsúlyt a kapcsolódó ajándékboltokra helyezve, semmint az adott mesterség bemutatására. És a turisták kedvéért „odatelepített”, egyetlen karen nemzetiségi („hosszúnyakú” törzsbeli) hölgy kvázi mutogatása is eléggé életidegen és mondhatom, hogy bizarr képet mutatott az Inle tó többi lakójához képest.

 

Melyik országba és hová mennék vissza leginkább:

Japánban szinte mindenhová, Indiában északra a Himalája környékére és észak-keletre (Meghalaya és környéke), Indonéziában az általam még meg nem járt régiókba (és azokba is, ahol már jártam!), valamint Nepálban is szívesen megcsinálnék egyszer egy hosszabb túrát.  

 

Hová nem mennék vissza:

Ilyen nem igen van, bár Mianmarral kapcsolatban úgy érzem, hogy a lényegi látnivalókat megjártuk és mivel az ország nagy része le van zárva a külföldiek előtt, oda felesleges lenne a közeljövőben visszamenni - na nem mintha nem élveztem volna az ország adottságait, de inkább mennék olyan helyre, ahol még nem jártam. 

 

Legnagyobb meglepetés: 

Több benyomás is pozitívan ért az út során, ezek például, hogy India sokkal jobb, mint amire számítottam (az úton-útfélen tapasztalható nyomoron túl); az is, hogy Jáva mennyire olcsó (az ország keleti részéhez képest legalábbis nagyon) és ahhoz képest mennyi mindennel tud szolgálni; vagy, hogy a mianmari konyha mennyire zseniális. Rengeteg ilyen pozitív élményben volt részünk, ezekkel (is) igyekszem majd a blog hasábjait a jövőben megtölteni!

dsc_0283_4.JPG 

Legnagyobb csalódás:

Nagy szívfájdalmam, hogy egy tájfun miatt nem sikerült átjutnunk a Kerama-szigetekre Nahából, Japán Okinawa prefektúrájának fővárosából, a hajójáratokat ugyanis több napra felfüggesztették Okinawa és a többi sziget között. A városon belül mi a tájfunból egyébként nem sokat érzékeltünk, pedig a hajókon túl a reptéren is több járatot – köztük a miénket is – törölték, ami szintén nem jött túl jól.  

 

Legnagyobb probléma az út során:

Szerencsére komoly problémánk nem akadt, a legnagyobb fejtörést talán néhány járattörlés okozta, Japán – Tajvan és Nepál - Kamobdzsa viszonylatában. Ez utóbbival majdnem pórul jártunk, ugyanis az Air Asia októberrel végleg megszüntette Kathmandu – Kuala Lumpur járatát és természetesen visszakaptuk az ezért kifizetett pénzünk, viszont ezzel még nem voltunk kisegítve. Nepálból jelenleg szinte csak India felé olcsó kirepülni, úgyhogy nekünk is a Kathmandu – Új- Delhi – Kuala Lumpur – Siem Reap vonalon kellett végül repülnünk és szerencsénk volt, hogy adott dátumokra még voltak „olcsó” jegyek. Kellemetlen lett volna olcsó jegy hiányában fejenként 2-300 dollárt az út végén ezért kifizetni.

 

Legrosszabb élmény:

Medan repterén Indonéziában történt érkezéskor éjjel 2 magasságában, hogy a helyi rendőrség beterelt minket az irodájukba, „kihallgatásra”. Talán mi voltunk az egyetlen külföldiek a gépen (nem sokan utaztak ilyen késői órában) és talán ezért; nem tudom, hogy mit kerestek (kábítószert?), de közel fél órán keresztül kellett győzködnöm őket, hogy kik vagyunk és mit akarunk, majd egy tollra hasonlító eszközzel megkapargatták mindkét tenyerem, majd azt behelyezték egy gépbe. Az ottani tiszt szerint, ha pirosra vált a lámpa, akkor baj van (nem fejtette ki, hogy az mit jelent), zöldnél pedig „no problem”. Zöld lett, úgyhogy fél óra után utunkra engedtek minket. Máig nem értem, hogy alapból mit feltételeztek rólunk, de igazából mindegy is.  

 

Nos, első körben ennyi lenne, remélem a szöveg hossza ellenére azért végig tudtad olvasni! ;) Hamarosan jön a következő bejegyzés, főleg a pénzügyi kérdésekre és érdekességekre fókuszálva, maradj velem!

Addig is Facebook, Instagram, Youtube, hogy nehogy lemaradj valamiről! Minden jót!  

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr5814625554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.