Íme egy gyönyörű trópusi sziget, ahol igazi rock-sztárnak érezheted magad!

2018. február 7. | vorosborisz

Címkék: Indonézia Maluku Doi Dagasuli Loloda

     Hangos partik? Színes koktélok? Masszázs a tengerparton? A-a. A „maluku-élmény” - amely számomra Dagasuli szigetén csúcsosodott ki igazán - ennek pont a szöges ellentéte: vacsora egy helyi család szerény házában, ezernyi fénykép a kíváncsi falusiakkal, akik rock-sztárhoz illő figyelemmel követik minden lépésem. Nem jártam még olyan helyen, ahol ekkora erővel csapott volna meg a vendégszeretet, és természetesen malukui sziget lévén a tengerpartok is igazán gyönyörűek. Az ilyen helyek miatt érdemes utazni. Pont.

dsc_1005_1.JPG

Engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed a bejegyzés végén található videóra, ami a Doi és Dagasulin szerzett élményeimet foglalja össze, ne hagyd ki! 

 

     Eddigi utazásaim talán legautentikusabb élményét nyújtotta a Maluku legészakibb végénél található Dagasuli szigetén töltött három napom: az emberek már-már zavarbaejtően kedvesek és vendégszeretőek, és bár trópusi sziget ellenére az emberek azért nem járnak fűszoknyában, mégis, az élet Dagasuli szigetén annyira egyszerű, hogy azt európaiként a huszonegyedik században nehéz elképzelni. 

     Az hagyján, hogy a falu lakosainak úgy 80%-a áram nélküli házban él, de itt például a térerő is az időjárás függvénye, s ha van is, általában a jel olyannyira gyenge, hogy még telefonhívás sem indítható, természetesen a mobil-internetről már nem is beszélve. Néhány újonnan szerzett ismerősöm megígérte, hogy majd bejelöl a Facebookon, majd ha a városban lesz dolguk (kb. 6 órányi hajóútra), ki tudja mikor. Telefonhívás néha indítható, de azt leszámítva Dagasuli lakosai kvázi el vannak vágva a külvilágtól. Televíziót például még a falu vezetőjének házában sem láttam, pedig ő aztán az egész közösség legjómódúbb tagja, az ő házában áram is van – generátorról, kizárólag éjszakánként. Van annyira jófej egyébként, hogy az egész falu hozzá jár telefonokat tölteni.

dsc_0151.JPG

dsc_0825_1.JPG

     Természetesen azt nem állítom, hogy Dagasuli lenne az egyetlen hely a Földön, ahol ilyen körülmények között, ilyen fokú vendégszeretettel övezve lehetne utazni, azt viszont kijelentem, hogy utazásaim során Dagasuli volt eddig az a hely, ahol a leginkább éreztem, hogy szívesen látnak. Egész Maluku rendkívül barátságos, Laoszban és Kambodzsában sem kell sok időt eltölteni, hogy lássunk néhány széles mosolyt; mégis, Dagasulin nehéz volt úgy végigsétálni a „főutcán”, hogy ne invitáljanak be valahová; vagy, hogy ne szegődjön mellém több tucatnyi kisgyerek, akiknek egyébként már az iskolában lett volna dolga. De ez senkit nem érdekelt, hiszen itt van egy külföldi. Nem én voltam a sziget történelmének első külföldi látogatója, de idén ez a cím biztosan az enyém. Sőt, a helyiek szerint a tavalyi évben sem járt erre senki.

dsc_0801.JPG

 

És akkor hogyan kerültem oda én?

 

     Tavalyi malukui utam során igazán megfogott Észak-Maluku változatossága, főleg Tobelo és Galela környéke, úgyhogy már akkor eldöntöttem: ha visszajövök a régióba, akkor szánok némi időt olyan potenciálisan érdekes helyekre is a környéken, amik azért viszonylag könnyen elérhetők, de tavaly mégsem tudtam időt szakítani rájuk. Morotai szigete természetesen „kötelező” program volt az idei úton (már a tavalyi utam során is a terveim között szerepelt, de akkor még nem jött össze), s mivel kvázi a „szomszédban” található az úgynevezett Észak-Loloda-szigetcsoport, nem kellett sokat törnöm magam a kérdésen, hogy hol töltsek el néhány extra napot. További inspirációm egy sokat utazott honfitársunk igazán részletes és információgazdag honlapjáról jött, az ott található leírás alapján érdekes és szép úti célnak tűnt, engem abszolút meggyőzött. Utólag elmondhatom, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult. 

dsc_0050.JPG

     Megjegyezném, hogy én egy szerencsés véletlennek köszönhetően Dagasuli szigetét választottam „bázisomul”: még indulás előtt, a tobelói kikötő egyik éttermében összefutottam egy helyi sráccal, akiről kiderült, hogy a helyi iskola tanársegéde, jól beszél angolul és ő is éppen Dagasulira tart. Az ott töltött három nap alatt sokat segített, hogy nem mindent indonézül kellett elintéznem, így azért élvezhetőbb az utazás. Azt is megjegyezném ugyanakkor, hogy egy ilyen szituációhoz irtózatos szerencse kell, még úgy is, hogy munkája miatt feltehetően a közeljövőben is Dagasulin lesz majd. A legtöbb szigeten azért ne számítsunk angolul jól beszélő segítségre.

Hátha valakinek hasznos lehet a jövőben, megosztom újdonsült barátom, Iyan telefonszámát: 082345153710

Ha valaki Dagasuli vagy környékére tart, érdemes lehet vele felvenni a kapcsolatot, bár legyünk türelmesek, a szigeten sokszor valóban nincs térerő. 

Dagasuli és Doi adottságai hasonlóak: gyönyörű strandok, barátságos falvak, annyi a különbség, hogy Dagasuli kisebb.

doi_terkep3_1.jpg

     Csak ajánlani tudom ezt a fotogén kis szigetcsoportot – bár nem mindenkinek, erről bővebben lejjebb, annak fényében is, hogy nem hogy Indonézia, de Maluku régió is hatalmas, természetesen képtelenség minden érdekesnek tűnő szegletét egy úton (értsd: 30 vagy akár 60 napos vízum keretein belül) felkeresni. Azért nem ajánlom mindenkinek, mert az ennyire „eldugott” (értsd: turistamentes) kis szigetek természetesen nem állnak készen komoly igények kielégítésére, s ezért nem mindenki számára jelentik a Paradicsomot.

Az észak-halmaherai Loloda régió egészéről (amihez az Észak-Loloda-szigetek is tartoznak) elmondható, hogy kereskedelmi szálláshely egyik falujában sem található.

Megszállni persze helyi családoknál meg lehet, viszont a körülmények érthető okokból nem a külföldi utazók igényeihez igazodnak. Az áram és térerő hiánya itt minden napos, a hőségben itt még a ventillátor is nagy kincs, légkondicionálás természetesen errefelé nem ismert. Szálláshely nélküli falvakban – Indonézia szerte – a falu vezetőjét kell felkeresni, aki vagy elszállásol, vagy segít annak megszervezésében valamelyik családnál, ahol éppen van arra kapacitás.

dsc_0009.JPG

     Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmed: ha Dagasulihoz hasonló helyen szállsz meg, helyi családnál, akkor illik némi pénzzel (kb. 100 ezer rúpia egy főre egy napra) meghálálni a vendéglátást, már csak az miatt is, mert étterem hiányában az étkezést is a házigazda biztosítja. Ez remélhetőleg sokaknak egyértelmű, viszont hallottam már olyanokról, akik több napi vendéglátást egy köszönömmel „háláltak” meg, ami nem szép dolog, főleg annak fényében, hogy mennyire szerény körülmények között élő emberekről beszélünk. Nem illik a szívélyes vendéglátással visszaélni.

     Ami az utazást illeti, az a körülmények ellenére meglepően egyszerű: az észak-Halmahera központjának számító Tobelóból heti két hajó is jár Doi irányába, s ha velem ellentétben közvetlen hajóra száll az ember (erről bővebben az alábbi videóban), akkor a menetidő mintegy hat óra, ráadásul éjjel utazva, viszonylag kényelmes körülmények között, megspórolva egy éjszaka szállást. Érdekesség, hogy a turistásnak mondható, Szulavézi északi végében található Manado városából (amelyhez közel található a világhírű búvárdesztináció, a Bunaken-szigetek) is jár erre hajó, heti rendszerességgel (az utat folytatva Tobelóba).

dsc_0676.JPG

dsc_0448.JPG

A hajók között nagy különbségek lehetnek

 

Miért lehet érdemes ide ellátogatni?

 

     Az emberek kedvessége önmagában valószínűleg nem elég meggyőző, hogy valaki útnak induljon Dagasulira. Szerencsére akad itt más is, ami miatt érdemes lehet idelátogatni:

Szebbnél-szebb tengerpartok követik egymást a szigetek körül, s a legjobb az egészben, hogy mivel a falvak nem közvetlenül tengerpartokra épültek, ezért azok egészen érintetlenek és makulátlanul tiszták,

ami nagy szó Ázsiában. Két-három teljes napot el lehet itt tölteni hajókirándulással úgy, hogy nem megyünk egy strandra kétszer és ráaádsul egyik hangulatosabb, mint a másik. Hogy mennyire, arra álljon itt inkább néhány kép:

dsc_0846.JPG

dsc_0989.JPG

dsc_0229.JPG

     Természetesen fix programok nincsenek, ugyanakkor szigetekről lévén szó hajó és hajós is akad bőven, csak érdeklődni kell. Szívesen visznek körbe a szigeteken ott és akkor megállva, ahol és amikor mi szeretnénk. Természetesen fix árak sincsenek, elsősorban a megtenni kívánt út hossza (a szükséges üzemanyag mennyisége) határozza meg a költségeket, de elmondható, hogy ez a program itt jóval olcsóbb, mint mondjuk Morotaion. Körülbelül 4-500 ezer rúpia a hajó egy teljes napra.

     Doi szigetén ráadásul vízesések is találhatók, erről viszont én már csak közvetlenül a visszautam előtt szereztem tudomást. Van felfedeznivaló tehát bőven! Végezetül azzal zárnám soraimat, hogy ha van benned némi kalandvágy és képes vagy megfelelő, a körülményekhez igazodó elvárásokkal utazni, akkor tengerpart ügyében Thaiföld vagy akár Maldív-szigetek helyett Malukuba gyere! E sorokat én már Seram szigetéről írom, s elmondhatom, hogy egyre szebb tengerpartok követték egymást eddigi utamon, úgyhogy

ha úgy gondolod, hogy Morotai vagy Doi és Dagasuli tengerpartjai szépek, akkor várd meg a következő szigetek beszámolóit!

Végezetül álljon itt a Dagasuli élményeit összefoglaló videó, a vlog második része:

 

Ha tetszett, iratkozz fel a Youtube-csatornára is, hogy elsőkézből értesülhess a folytatásról! Tarts velem a továbbiakban is!

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr7413641436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikka 2018.02.07. 17:47:56

A ruppótlanság paradicsoma. Nyugodtan költözz oda és maradj is ott.

zsommand 2018.02.07. 18:30:32

Maluku <3

Retek emberek menjenek Balira....

gregaba 2018.02.07. 18:38:58

Vorosborisz azaz OP: szépen megírt poszt, csak közben tele van vetítéssel. Én is voltam arrafelé 4 hetet, nem pont ezen a szigeten, de elég közel. A bennszülöttek/őslakosok nem igazán szeretik a nyugati turistákat. Például passzív-agresszív módon fél éjszaka petárdázgatnak a parton és a faluban is, hogy a frász jöjjön rád.
Azt mondani se kell, hogy a szegénység alap, és már csak ezért is van egy feszkó a levegőben, amikor te gazdag "nyugatiként" odamész rokksztárkodni. Ennyi.

vorosborisz 2018.02.07. 19:53:17

Sajnos már eljöttem, így nem tudok ott maradni. Ezt a "ruppótlanságot" kifejtenéd? Vagy neked simán ami nem drága az sz*r? Még annyi, hogy azt azért engedd meg kérlek, hogy eldöntsem magam, hogy mikor hová költözöm.

vorosborisz 2018.02.07. 19:55:29

@gregaba: én eddig majd' két hónapot töltöttem összesen Malukuban és még sehol nem találkoztam azzal, amit leírtál. Megtennéd, hogy leírod mely szigetekről van szó? Nem mondom, hogy nem lehet olyan, de nekem abszolút más a tapasztalatom.