Világháború álomszép strandokon: Pulau Morotai

2018. január 26. | vorosborisz

Címkék: Indonézia

     Indonéziai utam első állomása, Morotai szigete a hatalmas várakozásaim ellenére is hatalmasat „ütött”: az itt látott strandok szépségét a jövőben nehéz lesz felülmúlni. És ez nem minden: világháborús relikviák földön és a víz alatt, valamint hatalmas hullámok (a szörf szerelmeseinek) teszik Morotait arra érdemessé, hogy a most még álmos sziget népszerű úti céllá nőjje ki magát a jövőben.

dsc_0528.JPG

A bejegyzés végén a Morotai szigetén készített videóblog-, azaz vlog-sorozatom első részét is megtalálod, sok érdekességgel, ne hagyd ki!

 

Kezdjük az elején: Hol van Morotai sziget?

 

     Indonéziában, azon belül is az általam tavaly már meg-, de teljesen természetesen be még nem járt Maluku régióban, annak is legészakibb részén, a méretes Halmahera sziget közvetlen közelében. Morotai jóval közelebb fekszik a Fülöp-szigetekhez, mint mondjuk az ország fővárosához, s ezért, stratégiailag kedvező elhelyezkedésének „köszönheti” véres múltját is: először japán, majd egy csatát követően amerikai/ausztrál főhadiszállás volt Morotai a második világháborúban.

morotai_terkep.png

Milyen látnivalókkal büszkélkedhet Morotai?

 

     Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy miért legyen nálad is bakancslistás Morotai szigete, akkor azt valahogy így tenném:

Morotaion megtalálható az utazás mindazon aspektusa, amiért tavaly nekem annyira megtetszett ez az indonézai régió

Szebbnél-szebb strandok, barátságos, színes házakkal teli falvak, szép környezetben; ráadásul a fennmaradt relikviák csekély száma ellenére a történelmi vonatkozás hangulata is plusz, arról nem is beszélve, hogy egyesek szerint óceáni fekvése miatt Morotai lesz az új szörf-Paradicsom. A turizmus jelenlegi helyzete alapján ezt egyelőre nehéz elhinnem, a sziget egyelőre nem áll készen a tömegturizmusra, s a régió egészéről elmondható, hogy az óriási potenciál ellenére az utazók évről-évre elmaradnak.

     Szóval egy igazán kompakt úti cél, annak ellenére, hogy az utazás a turisztikai infrastruktúra és indonéz nyelvtudás hiányában azért némileg kihívásokkal teli. De megéri.

 

Ezért legyen Morotai Neked is bakancslistás:

 

Lélegzetelállító strandok

 

     Szép strandjai miatt, a közeli szigetek, például Halmahera és Ternate tehetősebb lakosai körében Morotai már-már népszerű kirándulóhely: gyakorlatilag bárkit is kérdezünk észak-Halmaherában és Ternatén, jó eséllyel széles mosollyal fog Pulau Dodola (sziget dél-Morotai partjainál) szépségéről beszámolni. Dodola szigete azonban csak egy a gyönyörű tengerpartok közül:

első két Morotaion töltött napomon három olyan strandot is láttam, amely vitán felül felférne a tavalyi utam során készített top 5-ös listámra!

 

Az egyik az északon található Berebere falu előtti kis sziget strandja:

morotai_boritokep.jpg

A másik szintén a sziget északi részén, Berebere falu közelében, a Pantai Gorango nevű partszakasz:

pantai_gorango_morotai_berebere.JPG

Végül egész morotai utam csúcspontja, Dodola szigete, ami megfelelt a hírneve miatt kialakult nagy elvárásaimnak:

dsc_0532_1.JPG

Dodola valóban annyira gyönyörű, hogy megéri a repülőjegy árát – a belföldiét legalábbis biztosan, de nem hinném, hogy akadna olyan, aki panaszkodna a sziget szépségére. Az island hoppingról, azaz a szigetekre történő hajós kirándulásról alul bővebben írok. 

 

Világháborús relikviák – akár búvárkodva is

 

     A tengerpartok szépsége nem minden: a második világháború idején forgalmas bázis és véres harcszíntér lévén a történelem szerelmesei sem fognak unatkozni Morotaion járva. A világháború emlékeinek (vastárgyak, lövegek, egy gépágyú és egy viszonylag gazdag fotó-kiállítás) egy kicsi, angol nyelven nem túl informatív múzeum nyújt otthont, e mellett két korabeli tank is található a sziget fővárosában kiállítva. A legtöbb háborús relikviát az elmúlt évtizedekben sajnos vasanyagként felhasználták, úgyhogy ne számítsunk nagy tárlatra. Viszont ha érdekel a világháború és ennél szeretnél többet látni, akkor érdemes a víz alatt is körbenézni. Én magam ugyan pénzügyi megfontolásból (na meg el sem tudtam érni a helyi búvárcéget – erről bővebben lejjebb) nem merültem, de biztosan különleges élményt kínál a búvárkodás, például a világháborúban elsüllyedt japán repülőgéproncsokon; s főleg azért, mert itt, tömeg hiányában érintetlenek és üresek a búvárhelyek.

dsc_0093_1.JPG

     A helyi búvábolttal viszont érdemes előre felvenni a kapcsolatot, helyben nekem ugyanis nem sikerült – nem vették fel a telefont, sms-re sem válaszoltak, s a helyi taxisok sem tudták az iroda címét. Alternatív megoldásként ajánlani tudom a tobeloi divemaster, Yus szolgálatait (elérhetőségét a Tobelóról szóló írásomban megtalálod), aki Morotaira is szervez – akár merüléssel egybekötött – kirándulásokat. Dodolán én is összefutottam vele.

 

Szörf

 

     Morotai szigetét északról-északkeletről „telibe kapja” az óceán, ezért törvényszerű, hogy itt-ott hatalmas hullámok alakulnak ki. Morotaion egy ausztrál szörfössel találkoztam, aki szerint a sziget északi részén lévő Sopi falu remek bázis, szuper hullámok közelében. Vendégházra vagy egyéb szállástípusra természetesen ne számítsunk, helyi családoknál lehet megszállni, egyszerű körülmények között, némi konyhapénzért cserébe. Továbbá, korábban úgy hallottam, hogy nyílt egy szörf-resort is elvileg valahol a főváros közelében – ami viszont a sziget déli, tehát nem óceáni részén található, ennek működéséről viszont azóta sem hallottam semmi újat - nem lennék meglepve, ha egyelőre nem lenne profitképes. Én magam a szörföt egyszer már próbáltam, pont Indonéziában, Balin – ott hírneve miatt kötelezőnek mondható program, ha valakit érdekel ez a sport, viszont engem nem kifejezetten fogott meg. Te viszont ha szörfölsz és új, ismeretlen kihívások után kutatsz, akkor irány Morotai szigete, manapság még az elsők között leszel!

 dsc_0222.JPG

Praktikus információk: 

 

Érkezés:

     Morotaira érkezhetünk repülővel vagy hajóval Ternate szigetéről (a hajós opciót a repülőjegy kedvező ára és a hajóút hosszú ideje miatt nem ajánlom), vagy pedig motorcsónakkal Halmahera szigetéről, Tobelóból.

     Hogy kinek melyik megoldás a legkézenfekvőbb, az nagyban múlik azon, hogy honnan kezdjük meg az utazást. Ha például a Szulavézi szigetén található Manadoban járunk (ami körül fekszik a világhírű búvárdesztináció, a Bunaken-szigetek), akkor egy rövid repüléssel a Halmahera szigetén lévő Galelába juthatunk (ami csupán fél órára található Tobelótól, ahonnan a Morotaira tartó hajók indulnak), s így nem feltétlenül kell Ternatén keresztül utazni. Ha viszont utunk során nem ejtjük útba Manado városát, akkor Ternate jelenti a legkézenfekvőbb megoldást. Egyelőre Ternate szigetéről lehet csak Morotaira repülni, az út 45 percet vesz igénybe egy propelleres kis gépen; a repülőjegy ára is igen kedvező, én mindössze 7500 forintot fizettem érte, közvetlenül az utazás előtt, helyben megvéve.

dsc_0299.JPG

Én magam a következő utat jártam be: Ternate – Morotai repülve, majd Morotait megjárva hajóval Tobelóba, ahonnan egy rövid galelai kitérőt megtéve (nagyon érdemes!) taxival Sofifi városába, ahonnan Ternate csupán 40 perc hajóval.

Ternatéről – közlekedési csomópont funkciója lévén – pedig Indonézia többi részére is repülhetünk folytatva, vagy befejezve utunkat. Ez az opció azért remek, mert így néhány napot eltölthetünk az igazán szuper Halmaherán is, amiről korábban már ódákat zengtem itt a blogon. Ha valakit szorít az idő, az repülhet is oda-vissza, a repülőút és a hajó-taxi-hajó kombináció ára nem sokban különbözik egymástól. Utóbbi kb. 275 ezer rúpiába, azaz kb. 5 ezer forintba kerül.

     A morotai repülőtérrel kapcsolatosan érdekesség, hogy a világháború idején alighanem az ország egyik legnagyobb repülőtere lehetett, ugyanis 8 (!) kifutópályával is rendelkezett, manapság viszont, a kihasználatlanság miatt (a ternatei járat csupán néhány hónapja indult) a repülőtér maga annyira kicsi és rendezetlen, hogy a kifutópályát gyakorlatilag egy földesúton lehet megközelíteni.

dsc_0340.JPG

Szállás:

 

     A sziget fővárosában, Darubában (ami a legjobb bázis például Dodola sziget meglátogatásához) az egyszerű vendégházaktól kezdve a hotelekig igen széles a választék. Az árak átlagban úgy 200 – és 400 ezer rúpia között mozognak (3700-7400 forint), de akad ennél drágább szállás is. Én két resortról is hallottam Morotaion, az egyik a D’Aloha, a másik a Moro Ma Doto, közelebbi információt ezekkel kapcsolatosan viszont nem tudok szolgálni, ugyanis az én költségvetésemen jócskán túlmutatnak.  

     A sziget északi részének talán legméretesebb falujában, Bereberében (amelyhez közel két igazán remek strand is található; illetve innen a sziget északi része is könnyen elérhető a szörfösök számára) csupán két egyszerű homestay jellegű szállás van, „egységáron” 150 ezer rúpiáért (2800 forint). Ez viszont egy helyi család házának egyik szobája, természetesen internet és melegvíz nélkül. A színvonal messze van az Európában megszokottól, dehát ez Indonézia.

dsc_0091.JPG

 

Étkezés:

 

     Az éttermek tekintetében is nagy Darubában a választék, míg Bereberében csupán egyetlen warung, azaz főként csirkével operáló, „alapfogásokat” felszolgáló műanyagszékes kis étterem található. Egész Indonéziára igaz – így Morotaira is, hogy az egyszerű kis éttermekben étkezve csirke vagy hal sütve vagy grillezve (rizzsel), csirkés leves, vagy pedig sültrizs vagy éppen sülttészta közül lehet választani. Ezek ára jellemzően úgy 15-20 ezer rúpia (280-370 forint) körül alakul, természetesen egy fogásra értve.

dsc_0262.JPG

 

Utazás:

 

     Ami az utazást illeti, én a Daruba – Berebere távot tettem meg a szigeten oda-vissza; ezen túl Berebere körül látogattam el egy-két szép strandra, valamint Darubában használtam még az indonéz városi tömegközlekedés egyik megkerülhetetlen módját, az ojeket (kvázi motoros taxi).

Daruba – Berebere: fix 100 ezer rúpia (1900 forint), mással megosztott taxiban. Daruba kikötőjétől indulnak a taxik (ahonnan a hajók is Dodolára). Az ojek ára mindenhol a távolságtól függ (na meg attól, hogy mennyire tudunk alkudni), kis távokra általában 5-10 ezer rúpiát kérnek el (100-200 forintot), nagyobb távokra, például Berebere körül egy körülbelül 25 kilométeres távért 100 ezer rúpiát (1900 forintot) fizettem, s természetesen ez fedezte a visszautat is. Indonéziában bevett szokás az ojeket, a motort sofőrrel együtt egész napra (vagy legalábbis 5-6 órára) kibérelni, Galelában ezért én például 150 ezer rúpiát (2800 forintott) fizettem, de ez persze szintén azon is múlik, hogy mennyi helyet tervezünk meglátogatni, illetve azok milyen távolságokra találhatók egymástól.

 

Hajóbérlés:

 

     Mivel Morotaira a legtöbben a Daruba közelében fekvő gyönyörű szigetek miatt érkeznek, ezért a hajóbérlés is egy sarkalatos pontja a kiadásoknak. Sajnos meg is kérik a kirándulás árát: míg Tobelóban például néhány száz ezer rúpiából kijöhet a hajóbérlés a közeli szigetekre (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tobelóban azért a szigetek közelebb vannak a városhoz, mint Morotaion, de azért mégis); addig ugyanez a program akár 7-800 ezer rúpia (13-15 ezer forint) is lehet Darubában. Sőt, szezonban (a száraz és kevésbé szeles évszakban) akár 1 milliót (19 ezer forint) is elkérhetnek ugyanazért a hajóért. A hajó természetesen megosztható akár 7-8 ember között is, de a turisták és utazók hiánya miatt erre nem érdemes alapozni, ha nem társasággal utazunk.

dsc_0584.JPG

     A kirándulással kapcsolatosan megjegyezném, hogy általában három szigetet tartalmaz a fent említett ár, ezek – Pulau Dodola, Pulau Kolorai és Pulau Sum Sum – ugyanis közel fekszenek egymáshoz. Dodola a legszebb sziget, kihagyhatatlan. Kolorai egy barátságos halászfalunak ad otthont hatalmas halszárító „teleppel”, strandja sem rossz, bár e tekintetben össze sem lehet hasonlítani Dodolával. Sum Sum szigete (néhol Zum Zumként hivatkoznak rá) arról híres, hogy a világháború idején a híres generális, Douglas MacArthur bázisa volt, s neki egy méretes szobor állít itt emléket. Ezen túl viszont egyéb látnivaló nincs, így akár ki is hagyható: Dodolára szánjuk az idő tetemes részét, s akkor nem fogunk csalódni.


dsc_0830_2.JPG

 

Ha netán még mindig nem jött volna meg a kedved Morotaihoz, engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed a morotai utazásom során készített videómra, vlogomra, ugyanis valóban gyönyörű helyeken volt szerencsém megfordulni, s ez talán egy videón keresztül jobban „átjön”, mint írásban:

Ha tetszett a videó, iratkozz fel Youtube-csatornámra, ahol egyrészt korábbi, montázs-jellegű videóimat is megtalálod, másrészt pedig így elsőkézből értesülhetsz majd a folytatásról, ugyanis egészen gyönyörű helyek szerepelnek a terveimben! Tarts velem!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr9413605263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

W.L. 2018.01.27. 10:12:40

A szorfhoz annyit, hogy erosen szezonalis, december-januar honapokra korlatozodik a szezon, es neha akkor is elmarad. Kivetel allitolag Buho-buho falu kornyeke, ahol hosszabb. Itt, es nem Daruba korul epult a szorfos udulo is, de hallottam olyat, hogy mar csodbe is ment...

Brix 2018.01.27. 18:33:44

Gyermekkoromban olvastam Herbert Tichi, Tau Tau című könyvét és azóta szeretnék Indonézia ezen részére eljutni, de úgy tudom , Halmahera màr erősen malàriaveszélyes terület...

iGod 2018.01.28. 18:24:06

hela minden kepen esik:)))))))