Kukoricapálinka reggelire: kirándulás a hmong-ok földjén

2017. május 27. | vorosborisz

Címkék: túrázás hegyvidék trekking hmong Vietnam Ha Giang Dong Van rizsföldek

     Vietnamban túlzás nélkül van minden, amire csak egy utazó vágyhat: hosszú tengerpart-szakasz viszonylag sok kiépített és népszerű stranddal; csodálatos természet hatalmas barlangokkal és a Halong-öböllel; hangulatos történelmi látnivalók; hogy csak néhányat említsek a rengeteg népszerű célpont közül. Mégis, egy vietnami utazás nem lehet teljes az északi hegyvidék meglátogatása nélkül: közép- vagy dél- Vietnamban járva talán nem annyira szembetűnő, de Vietnam egy soknemzetiségű ország, rengeteg színes és hagyományos kultúrával, mely nemzetiségi csoportok az északi hegyvidéken élnek szétszórva. Egy nemzetiségi falvak között megejtett túrázás azonban amilyen érdekesen hangzik, ugyanolyan letaglózó is lehet a maga nyers valóságával.

dsc_0116.JPG

      A földeken népviseletben robotoló asszonyok, bivalyokat terelgető férfiak, s kutyákkal játszadozó maszatos gyerekek, mindez csodálatos hegyvidéki tájjal körülvéve. Valami hasonló kép élhet sokakban a nemzetiségi falvak közötti túrázásról, s ez akár igaznak is tűnhet, ha csupán átsétálunk egy ilyen településen. Ha viszont betérünk egy-két családi házba körbenézni egy olyan helyen, ami nem a külföldi utazók kiszolgálásról szól, akkor a hegyvidéki élet problémáival is szembesülhetünk.

dsc_0039.JPG

     Én a blog néhány korábbi bejegyzésében már egekig magasztalt Ha Giang régióban járva (annak is Dong Van nevű települését használva „bázisként”) szántam egy jó fél napot a környék falvainak (bár inkább családjainak) gyalogos felkeresésére. Ha Giang-ot mind elhelyezkedése, mind természeti és kulturális adottságai miatt a szintén észak-Vietnamban található Sapa-hoz lehet hasonlítani, amit talán nem kell bemutatnom a vietnami utazás iránt érdeklődő kedves olvasóknak. Azonban ami a turizmus fejlettségét illeti, a két régió közötti különbség hatalmas.

dsc_0023.JPG

dsc_0018.JPG

     Míg Sapa egy ismert és népszerű úti cél (az észak-vietnami hegyvidék legturistásabbja – bár ez érdemeiből semmit sem von le, hiszen nem véletlenül lett felkapott!), addig Ha Giang-ot csak mostanában kezdik felfedezni az utazók. Ennek megfelelően a turisztikai infrastruktúra is még gyerekcipőben jár (például a települések közötti tömegközlekedés nem túl frekventált, a legjobb, ha bérelt motorral vágunk neki az útnak), s ez egyben azt is jelenti, hogy itt a túrázás sem kereskedelmi jellegű. Nincsenek szuvenír árusok, sem szervezett kirándulások, sőt, angolul tudó vezető is alig akad: egyetlen személyről hallottam Dong Van-ban járva, aki akkor éppen nem is tartózkodott a faluban. Én vietnami ismerősökkel jártam meg Ha Giang-ot, így nem volt probléma az angolul beszélő vezető hiánya.

dong_van.JPG

     Természetesen kivitelezhető a túrázás vezető nélkül is. Dong Van központi elhelyezkedésű „főterének” közvetlen közelében található egy keskeny földút, ami felvisz egyenesen a közeli hegyekbe, nehéz eltéveszteni. Bár eltévedni nem igen lehet (egyrészt mivel végig kitaposott ösvényen halad az út, másrészt pedig a túra során nagyon sok szögből ráláthatunk a völgyben fekvő Dong Van településre), a távolságok viszont nagyok, így időnk maximalizálása szempontjából a vezetővel való túrázás a legjobb megoldás. Arról nem is beszélve, hogy egy helyi ember révén – aki ismeri mind a környéket, mind a környékbelieket – akár a házakban is körbenézhetünk, míg ez egyedül, nyelvtudás nélkül furcsa lenne. Vezető nélkül is be fognak persze invitálni a házakba a helyiek, főleg a férfiak néhány pohár kukoricapálinkára, e felől ne legyen kétségünk, nyelvtudás hiányában viszont ez talán kevésbé élvezetes, mint vezetővel, gördülékenyen kommunikálva.

dsc_0066.JPG

Az egy szem angolul tudó helybéli vezető egyébként könnyen megtalálható (már ha Dong Van-ban tartózkodik), telefonszáma a dong van-i vásár közelében lévő egyik étterem cégérén fel van tüntetve.

     Ha Giang-ban az emberek igazi életébe nyerhetünk bepillantást, ami a helyiek végtelen vendégszeretete ellenére akár letaglózó is lehet: áram szinte sehol sincs, némely épületben egész nap totális a sötétség (ezen az állapoton a tűzifa lángjának fénye segít itt-ott) és a tenyészállatok (főleg tehén és sertés) közelsége nincs az egyébként friss levegő illatára túl jó hatással. Úgy vettem észre, hogy az alkoholizmus komoly probléma a vietnami hegyekben (még akkor is, ha ezt a helyiek valószínűleg nem problémaként élik meg), kicsit zavarban is voltam, amikor korán reggel, mintegy 7-8 perc leforgása alatt a harmadik kupica pálinkát már kénytelen voltam visszautasítani, még a kirándulás elején.

dong_van-kirandulas-trekking-ha_giang.JPG

     Nem hibáztatom őket persze, az állattenyésztésen (már amelyik család ebből él és nem mondjuk a kukoricából) és a ház körüli munkák elvégzésén túl nem nagyon tudnak itt az emberek mit csinálni. Az egyes családok egymástól – és Dong Van-tól – távol találhatók, a legtöbben olyan ösvény mentén, ahol motorral nem igen lehet közlekedni. Ezért is kiemelten fontos esemény a heti rendszerességgel megtartott vásár (gyakorlatilag minden „jelentősebb” településnek van vására), hiszen az emberek többségének ez az egyetlen reális esélye a szocializálódásra.

dsc_0065.JPG

dsc_0047.JPG

     Gyorsan leszögezném, hogy hihetetlen barátságos és vendégszerető népek lakják a közeli hegyvidéket, viszont az is kijelenthető, hogy életkörülményeik elszomorítóak.

     Ami a túrázás körülményeit illeti: a Dong Van körüli hegyvidék minden edzettségi szinttel rendelkező érdeklődő számára tökéletes terepet nyújt. A környék rengeteg túralehetőséggel szolgál, úgy gondolom mindenki meg tudja találni a számítását. Vannak nehezebben elérhető kisebb települések, így akár hosszú napokat is el lehet tölteni a környéken túrázva (ez esetben viszont érdemes helyi vezetőhöz fordulni útmutatásért), viszont ha „beérjük” a legközelebb található családokkal, akkor a kirándulás csupán egy-két órás is lehet. Egy „alap” kirándulást a Dong Van körüli hegyekben tehát leginkább megerőltető szakaszok nélküli hosszú sétaként jellemeznék. Itt-ott persze akad egy-két emelkedő vagy lejtő, de ez sehol sem igazán megerőltető. Talán a legfontosabb gyakorlati tudnivaló, hogy több palack víz legyen nálunk, mint amire gondolnánk, hogy elég lesz, főleg, ha a nyár folyamán járunk erre: a hegyek ellenére nagy tud lenni a hőség.

ha_giang-travel-dong_van.JPG

     Ezen apróságok természetesen ne tartsanak vissza senkit, hatalmas élmény ilyen gyönyörű és érintetlen tájon kirándulni. Az emberek kedvessége és vendégszeretete – még a „pálinka-tukmálással” együtt is – igazán szívet melengető érzés, így garantált, hogy mély nyomot fog hagyni bennünk a kirándulás. Az már hab a tortán, hogy mi vagyunk az egyedüli túrázók a környéken.

 

Túráztál már nemzetiségi falvak között akár Vietnamban, akár másik országban? Mik a tapasztalataid? Oszd meg kommentben!

 

Még több érdekesség a blog Facebook-oldalán: Utazó vagyok, nem turista Facebook-oldal

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr8812544581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

W.L. 2017.05.27. 23:30:17

Feltunt, hogy a kepeiden szinte senki nincs nepviseletben. Nem tudom, az ido mulasa tuntette-e el de en anno Dong Van piacan mindenkit abban lattam, Sapaban pedig a falvakban is azt viseltek a hmongok, beleertve ferfiakat es gyerekeket is.
Ugy 15 eve jarva arrafele, ugy talaltam, hogy Eszak-Vietnamban sokkal jobban megoriztek a nepviseleteket, mint akar Laoszban vagy Burmaban, Thaifoldrol nem is szolva. Ez tette a regiot igazan kulonlegesse es erdekesse.
Kar, ha vegul ide id elert a valtozas szele.

vorosborisz 2017.05.28. 02:03:27

@W.L.: A piacon itt is sokan voltak népviseletben és tényleg nem nagyon láttam más külföldit a környéken, úgyhogy ez nem a külföldieknek szólt. Ami a falvakat illeti, hát nem tudom, nekem csak fél napom volt erre a programra, ezért csak 2-3 közelebbi helyre jutottam el Dong Van-ból (azokat sem nevezném talán még falunak se, a maguk 3-4 házával), szerintem biztosan akad olyan hely, ahol népviseletben látható a többség.

W.L. 2017.05.28. 02:23:17

@vorosborisz:

Szerintem mashol sem a kulfodieknek szolt. Sapa kornyeken is felesleges lenne a kulfoldiek miatt viselni az olyan falvakban is, ahova nagyon keves turista nez el, illetve a piacon a ferfiaknak, fiuknak is, akik ott a turistakat inkabb kerultek (szuvenireket a nok aruljak csak).
Viszont ez tizeneve volt, nem tudom, ma mi a helyzet.

hatar.comment 2017.05.28. 21:13:29

@11110000: Nahát, akkor ezzel a stílussal 11110000 bizonyára Nyíregyházáig fog eljutni, vagy még odáig sem.
Vorosborisz -nak meg kívánunk további sok szép utat és várjuk az élménybeszámolókat. Vagyunk páran akik élvezettel olvassák ;)

Yaroslav The Wise 2017.05.28. 21:20:44

@W.L.:
Még mindíg hordanak népviseltet! Én minden évben körbe motorozom Vietnam északi részét:) Dong Van után, Meo Vac környékén még kb mindenki népviseltet hord. Vietnami leggyönyörűbb része! 2-3 éve még elég keves túrista volt, kb senkivel sem találkoztunk, de egyre többen bérelnek motort és járják körbe a hegyeket.

Ha valaki a rízs földeket akarja látni aratás előtt akkor szeptemberben érdemes menni (bár sokkal több utazóval fog talalkozni) és a legfontosabb, hogy nem szabad befizetni sehova, nem kell idegenvezető. Motort/ robogót lehet bérelni mindenhol, egy jó esőkabát mellé csak egy smart phone kell amin működik a google maps.

vorosborisz 2017.05.29. 04:02:03

@Yaroslav The Wise: Ezt én annyival egészíteném ki, hogy egy ha giang-i utazáshoz szerintem sem kell idegenvezető, mindent meg lehet oldani helyben, egyszerűen (esetleg egy fordító app vagy szótár jól jöhet, de akár még ezek nélkül is meg lehet oldani mindent); viszont ha valaki túrázna a hegyekben (ami szerintem "kötelező" program, ha valaki erre jár), azt szerintem érdemes vezetővel kivitelezni, aki ismeri a túraútvonalakat és a helyieket. Nem egy nagy költség (nem emlékszem, pontosan mennyi pénzbe került a vezető a fél napos programra, de 3 főre elosztva bagatell összeg volt - két vietnami ismerőssel voltam). A motorozást én is csak ajánlani tudom: bár nem vagyok egy nagy motoros - én csak olyan helyeken szoktam motort bérelni, ahol a motor kvázi megkerülhetetlen (értsd: tömegközlekedéssel túl időigényes/irracionális a közlekedés), viszont Ha Giang-ban tökéletesek a körülmények, akár kezdők számára is. Az utak meglepően jó állapotúak, komoly forgalom sincs az utakon. Viszont aki tapasztalatlan, azt megértem, hogy nem egy 300 kilométeres hegyvidéki túrával szeretne kezdeni, így megemlíteném, hogy akár Dong Van-ig, akár Meo Vac-ig rendkívül egyszerű eljutni busszal Ha Giang városából, majd helyben - kisebb szakaszokra - is megoldható a motorbérlés. A következőkben még írok erről, mert a potenciális utazók többsége nem biztos, hogy motoros.