Délkelet-Ázsia utolsó felfedezetlen területe

2017. február 28. | vorosborisz

Címkék: Indonézia Maluku Halmahera Banda-szigetek Kei-szigetek Lease-szigetek Tidore Ternate

     The final frontier (az utolsó felfedezetlen terület), off the beaten path (a kitaposott ösvényen túl), és hasonló jelzőkkel szokták illetni a turisták által valami oknál fogva elkerült helyeket. És bár Délkelet-Ázsiában nem sok ilyen terület van, a különböző blogokon és utazási fórumokon gyakran találkozni hasonló megnevezésekkel: én csak mosolygok azon, amikor Kambodzsára vagy Laoszra aggatják ezeket a jelzőket, hiszen köztudott, hogy mindkét országban évtizedek óta hemzsegnek a turisták. (Bár megjegyzem, hogy ettől még érdekes úti célok!) Az utóbbi években Mianmar került a figyelem középpontjába, mint az utolsó olyan ország Délkelet-Ázsiában, amit még nem rohantak le a turisták. Mára azonban már ez sem igaz: a korábbi évek politikai nyitásának köszönhetően az addig bezárkózott országban mára rendkívül egyszerűvé vált az utazás. Ennek következtében Mianmar manapság nagyon is rajta van azon a bizonyos kitaposott ösvényen, és bár valóban vannak a turizmus által még felfedezetlen területei, azok viszont külföldiek által egyelőre nem látogathatók. Így mára mindössze egyetlen ország maradt, ahol tömegek és gyakran releváns információ nélkül élhetjük át az igazi felfedezés örömét: Indonézia.

dsc_0836.JPG

     Természetesen nem lehet Indonéziáról sem kijelenteni, hogy turistamentes: Bali szigete évente turisták millióit vonzza, de Balin kívül is van néhány bejáratott turistaútvonal az országban. Viszont az is kijelenthető, hogy az indonéz turizmus relatíve kis területeken koncentrálódik, az ország nagy részének turisztikai infrastruktúrája fejletlen. Délkelet-Ázsia igazán ki nem taposott útvonala kelet-Indonéziába, azon belül is a Maluku nevű régióba vezet, amit jól példáz, hogy itt a legtöbb sziget egész egyszerűen benne sincs az úti könyvekben, még említés szintjén sem. Mivel viszonylag kevés az elérhető információ és a turisztikai marketingtevékenységre sem fordítanak kellő figyelmet a régióban, egyelőre a turisták is elmaradnak. Ami azért is meglepő, mert kelet-Indonézia rendkívül változatos: fehér homokos strandok, vulkánok, páratlan víz alatti élővilág, történelmi látnivalók, s mindez olyan mennyiségben, hogy én egy hónap alatt is csupán a felszínt karcolgattam, az igazán félreeső helyekre esélyem sem volt ennyi idő alatt eljutni.  

     Itt jegyezném meg, hogy a korábbiakban a blogon is sokat magasztalt Fülöp-szigeteken is szép számmal találhatók olyan szigetek, ahol jó eséllyel mi leszünk az egyetlen külföldiek ott tartózkodásunk alatt. Viszont van egy fontos különbség az Indonéziával való összehasonlításban: a Fülöp-szigeteken hatalmas kultúrája van a hátizsákos utazásnak és az ezzel összefüggő blogolásnak a helyi filippínó emberek körében is, akik előszeretettel utaznak saját országukon belül, így relatíve egyszerű útleírásokat és véleményeket találni az érdekesnek ígérkező úti célokról, angolul. Ugyanez sajnos (vagy szerencsére?) nem mondható el Indonéziáról. Nagyon kevesen járnak valóban a turizmus által kiépítetlen helyeken, ezért nem egyszerű hiteles útleírásokat találni.

 

Malukui utazásom fénypontjairól, röviden: 

 

Banda-szigetek

     Talán az egyetlen olyan úti cél Malukuban, aminek már neve van az utazók körében, s sokan vágynak ide eljutni. A Lonely Planet útikönyv nagyon találóan fogalmaz Bandával kapcsolatban: ha könnyebb lenne az idejutás, akkor egész Indonézia egyik legnépszerűbb attrakciójává válna. Ettől egyelőre nem kell tartani, ugyanis az idejutás valóban nem egyszerű, és valószínűleg a jövőben sem lesz az: a Banda-szigetek 8-9 órányi hajóútra fekszenek Maluku régió központjától (a megbízható hajók általában kéthetente járnak), Ambon szigetétől. És bár gyorshajóval az út csupán 4-5 óra, ez a módja az utazásnak kiszámíthatatlan: rossz időjárás, vagy nagy hullámzás esetén gyakran törlik az adott járatot. Bandán van egy apró repülőtér is, viszont helyhiány miatt nagyméretű repülőgépek fogadására alkalmatlan, és a kis gépek menetrendje szintén időjárás-függő.

     Banda két szempontból kötelező látnivaló nem csak Malukuban, de egész Indonéziában. Az egyik a különleges hangulat, ami kevés egyéb helyen tapasztalható meg olyan formában, mint Bandán. A történelmi korokból megmaradt (bár restaurált) erődök és lakóházak miatt folyamatosan olyan érzésünk van, mintha egy múzeum-városban járnánk, pedig Banda nagyon is tele van élettel. A tájképet dzsungel-hátterű strandok, takaros, szivárványszínű házakkal teli hangulatos falvak, valamint a Gunung Api nevű vulkánsziget színesíti. A másik aspektus a víz alatti élővilág változatossága. A világon rengeteg helyen lehet sznorkelezni és búvárkodni, viszont sok Bandát megjárt utazó egyetért azzal, hogy kevés hely van a Földön, ahol annyi mindent lehet a víz alatt látni, mint itt. Akkora korallmezőkön lehet sznorkelezni, hogy az egész délutánt rá kell, hogy szánjuk egyre, hogy mindent jól megnézzünk magunknak. De nem csak a korall változatos: búvármaszkkal és pipával a felszínen úszkálva apró szirti halrajoktól kezdve a teknősökön keresztül cápáig mindent lehet itt látni.

dsc_0269.JPG

dsc_0010.JPG

dsc_0882.JPG

 

Kei-szigetek

     Ahogyan azt már egy-két korábbi bejegyzésben is említettem, a Kei-szigetekre a strandok miatt érdemes jönni. Nem is szeretném ezt most itt nagyon részletezni, itt és itt már kifejtettem a véleményem a Kei-szigetekről. Amiről talán még nem ejtettem szót, illetve nem részleteztem, az az, hogy a strandoláson túl, néhány napot tartalmasan is el tudunk tölteni Kei Kecil szigetének felfedezésével. Található itt egy érdekes barlang friss vízű forrással (Goa Hawang), amiben akár úszni is lehet; illetve pelikánok által látogatott tó is megtekinthető a közelben. Megjegyzendő, hogy itt ettem életem legjobb és egyben kategóriájában legolcsóbb tengeri életét is: a víz felett, cölöpökön álló éttermekben, vagy akár a város piacán vásárolva (majd szállásadónk által elkészítve) nagyon olcsón juthatunk langusztához, ami általában a gazdagok kiváltsága, viszont a Kei-szigeteken mindössze körülbelül 3 ezer forint kilója. Ilyen alacsony árral eddig még egyetlen egy másik helyen sem találkoztam.  

dsc_0314.JPG

dsc_0561.JPG

dsc_0156.JPG

dsc_0173.JPG

 

Lease-szigetek

     Úgy érzem, az Ambon (Maluku régió fővárosa, illetve Ambon egyben a sziget neve is) közelében található Lease-szigetekről sok bejegyzés lesz a jövőben, ugyanis hatalmas élményt nyújtottak annak ellenére, hogy a szintén közép-Malukuban található Banda-szigetek mellett eltörpül a hírnevük. Megmondom őszintén, én magam sem vártam sokat az itt található szigetektől, és talán pont ezért nyújtottak akkora élményt! Röviden összefoglalva, vulkán kivételével van itt minden, ami Bandát is népszerűvé tette, viszont még Bandánál is kevesebb a külföldi turista: vannak itt gyönyörű strandok, Bandával egyenértékű víz alatti élővilág, valamint színes falvak barátságos helyiekkel. Egész utazásunk legjobb ár-érték arányú szállása is itt található: a Saparua szigetén, közvetlenül a strand mögött működő Penginapan Duurstede nevű vendégháznál sehol sem találtunk jobbat, és csupán 2 ezer forint körüli összegbe kerül egy éjszakára. 

dsc_0150.JPG

dsc_0110.JPG

dsc_0310.JPG

dsc_0291.JPG

 

Ternate és Tidore

     Észak-Maluku közigazgatási központja, a gyönyörű Ternate szigete is Bandához hasonlóan érdekes történelemmel büszkélkedhet, ugyanis szintén fűszernövények termesztésére alkalmas szigetről van szó. Észak-Malukuban a vulkánok dominálnak: bár nem jártam még sok olyan helyen, ahol vulkánok sokasága jelenti a fő attrakciót, de kétlem, hogy van még egy ilyen hely a Földön, ahol ennyi vulkán koncentrálódna ilyen kis területen. A vulkáni tevékenység miatt a fehér homok helyett a fekete a domináns, de ne aggódjunk: csodásan passzol a mélykék színű tenger vizéhez. Utazásom egyik fénypontjaként éltem meg a Tidore szigetén megejtett, a szigetet félig-meddig átszelő sétát, aminek különlegessége a néha felbukkanó szegfűszeg-illat, illetve a csodás kilátás a többi vulkán-szigetre. Erről a régióról is jelentkezem majd részletesebb leírással, ugyanis itt sem indokolt a turisták hiánya. 

dsc_0710.JPG

dsc_0830.JPG

ternate.JPG

 

Halmahera

     Maluku legnagyobb szigete került a lista végére, ez viszont nem jelenti azt, hogy Halmahera tetszett volna a legkevésbé, sőt! Már csak mérete miatt is a legtöbb potenciállal rendelkező sziget Halmahera: az észak-Malukuban elmaradhatatlan vulkánok sokasága dominálják a tájképet, ráadásul itt külön érdekesség, hogy itt található egész Maluku legaktívabb, gyakorlatilag minden nap füstölgő vulkánja; a búvárpalackkal merülhető víz alatti vulkánról nem is beszélve. De találhatók itt hatalmas tavak, hővizes forrás, s rengeteg kisebb-nagyobb sziget, ahol mi leszünk az egyetlen külföldiek, így az élmény garantált. Nehéz röviden összefoglalni egy ekkora sziget erényeit, úgyhogy szintén jelentkezem majd részletesebb beszámolóval (sőt, talán beszámolókkal) Halmahera-ról! 

dsc_0542.JPG

dsc_0256.JPG

dsc_0971.JPG

     Nem szeretnék azzal a közhellyel élni, hogy addig keressük fel Malukut, amíg olyan, amilyen, ugyanis Maluku nagy részét valószínűleg a jövőben is elkerülik majd a turisták, legyen a régió bármennyire is szép és érdekes. Ennek oka kettős: egyrészt nem sokan rendelkeznek annyi idővel, amennyivel kényelmesen be lehet járni Indonéziát, ezért nem sokan áldoznak értékes idejükből az érintetlenebb területekre. A másik, hogy a régió alkalmatlan a tömegturizmus kiszolgálására az alábbi paradoxon miatt: nincs tömeg, mert nincs infrastruktúra és nincs infrastruktúra, mert nincs tömeg. Ne várjunk tehát európai körülményeket és kiszolgálást: a kényelemre vágyó turisták számára a szállások, járművek, stb. túlnyomó többsége az európai körülményekhez hasonlítva gyakran elfogadhatatlan színvonalon működik. Dehát pont ez a lényeg: utazók legyünk, ne turisták és akkor Maluku bőven kárpótolni fog minket a kényelmetlenségekért! 

A bejegyzés trackback címe:

https://utazovagyoknemturista.blog.hu/api/trackback/id/tr7512300741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ymel 2017.03.01. 17:07:49

Elfelejtetted osszefirkalni azt a kepet, amin a noci fordozik.

Brix 2017.03.01. 20:32:17

Csodálatos helyek! Csak a maláriától ne kellene félni ennyire...

csabafab 2017.03.01. 20:35:32

Kelet-Timor is még felfedezetlen hely :p

NagyVonalakban 2017.03.01. 20:57:17

Jó.

Javàn már voltam, szuper volt.

Köszi a tippet.